FULL – Zékány Dia pop up kiállítása / pop up exhibition of Dia Zékány

A kiállításon olajrúddal (oil stick-kel) készült papír alapú munkáimból és polaroid képeimből láthatunk válogatást, amelyek egy újfajta viszonyban kerülnek párbeszédbe egymással.

Az oil stick kvázi sűrített olajfesték. Kétujjnyi vastagsága, és kissé rúzs-szerű textúrája miatt kevésbé lehet részletgazdagon dolgozni vele, amely automatikusan magával hozza a nagyvonalúbb felületkezelést, a lendületes, gyors, gesztusos, expresszívebb, és experimentális képalkotási módokat. Ezek a tulajdonságok együttesen egyfajta absztrakt megközelítést eredményeznek. Ezzel ellentétben áll a fényképek dokumentarista jellege, amely egyszerre kelt feszültséget a valóság megragadásának két különböző megközelítése és műfaja között, de mindeközben egymás kiegészítésként és értelmezési horizontjaként is működnek.

11 éve foglalkozom a felhalmozás, gyűjtögetés, és az ebből fakadó rendetlenség 21. századi problémájának művészeti oldalról való megvilágításával. Évekig a családi házunk, az otthon intim terei, enteriőrjei voltak munkáim középpontjában, majd bővültek a barátok, ismerősök és ismeretlenek helyszíneivel. A környezet és az ember viszonyát tanulmányozó alkotói vizsgálódás érdekel, a mögöttük meghúzódó szociológiai és pszichológiai jelenségek megfigyelését, feltárását szem előtt tartva. Az utóbbi években a belső enteriőrök mellett a külső terek is az érdeklődésem fókuszába kerültek. Tágult a tematika a hátsó kertek, udvarok, műhelyek, raktárhelyiségek, garázsok, különböző kiszolgáló helyiségek felé. Ezek a terek a ház meghosszabbításai, amelyek ugyanúgy mesélnek a benne élőkről, mint a lakás többi részei. Gyakran rumlisak, szedett-vetett, felhalmozott kellékek sokaságából állnak, sokszor az udvar „vakfoltjai”, amelyeket a tekintetnek illik elkerülni, mert azok a porta olyan részei, amelyek úgymond „nem illenek bele a képbe”. A tárgyak összevisszaságai véletlenszerű, kollázs jellegű elegyet képeznek, amelyek így rendszerint „buhera installációkká” válnak.

/Zékány Dia/

The exhibition features a selection of my works on paper with oil sticks and polaroid images, which are in dialogue with each other in a new kind of relationship.

The oil stick is a quasi-condensed oil paint. Its two-finger thickness and slightly lipstick-like texture makes it less detailed to work with, which automatically brings with it more generous surface treatment, brisk, fast, gestural, expressive, and experimental ways of making images. These qualities combine to produce a kind of abstraction. In contrast, the documentary nature of the photographs creates a tension between the two different approaches and genres of capturing reality, but they also function as complementary and interpretive horizons.

For 11 years I have been working on highlighting the artistic aspects of the 21st-century problem of compulsive hoarding and the resulting clutter. For years, the intimate spaces and interiors of our family home were the focus of my work, and then expanded to include venues for friends, acquaintances and strangers. I am interested in the creative exploration of the relationship between the environment and humans, bearing in mind the observation and exploration of the sociological and psychological phenomena behind them. In recent years, in addition to interiors, the depiction of exterior spaces has also become central in my artistic practice; back gardens, courtyards, workshops, storage rooms, garages and various service rooms. The yard is an extension of the house, which gives us just as much information about the people who live there as the rest of the house does. These spaces are often filled with messy, piled up accumulations of a mish-mash of things, which act as “blind spots” that the gaze should avoid as they do “not fit into the picture”. These random objects create a collage-like mixture and transform into a kind of “DIY installation”.

/Dia Zékány/