Fridvalszki Márk: Ad Futura, Ad Inexplorata

Megnyitó: 2021. augusztus 31. 17:00-tól 21:00-ig a művész jelenlétében

„Kibaszott sötét az erdő,
Reméljük az idő eljő,
Mikor meglátjuk a kiutat végre,
És kimehetünk már valami fényre.”
Dé:Nash, Bolyongó, 2021

Az idézett refrén a kiutat a mindennapok „földhözragadt”, nyers minőségében keresi, ami nem meglepő, hiszen Dé:Nash szövegei a magyarországi politikai közéletről fogalmaznak meg kritikát. Csodálatos metaforákon keresztül festenek le egy kortünetet, az életre rátelepedő és azt teljességében átszövő, fojtogató növényzetről nyilatkoznak, amiből szinte lehetetlen bármilyen kitörés lehetőségének észlelése.
Ha megpróbálunk ebből a ráközelített képből perspektívát váltani, eltávolodni, az eseményeket madártávlatból figyelni, azt észleljük, hogy a látóhatáron feltűnik egy áthatolhatatlannak tűnő, a horizontot gömbtetőként beborító vastag, szürke felhőzet. Ki-ki tájegységtől függően ezen a planetáris kupolán belül éli az életét, a kapitalista hegemónia megkérdőjelezhetetlen normái szerint.
A szürke felhőzet ugyanakkor egyre csak ereszkedik, kiszorítva a teret a felszín és maga között. Ebben a fullasztó, oxigénmentes közegben agyi funkcióink egyre csak
lassulnak, érezzük ezt, eloszlatnánk a ködöt, ám a játékszabályok átírására, vagy az áttörés esélyeire sem energiánk, sem fantáziánk nem maradt.
Így akár „földhöz ragadtan” kutatunk kiút után, akár elvontan gondolkodunk a felhőzet átszakításának lehetőségeiről, azzal konfrontálódunk, hogy a rendszer, mint egy színtelen, szúrós szagú gáz, minden teret betölt.

Már jó ideje azon lamentálok, hol találhatóak és mik azok az eszközök, elképzelések, gyakorlatok, hogyan állnak össze azok az energiakoncentrációk, amik a „teremtő fény” reményében mégis átszakíthatják a jövő-perspektíváinkat blokkoló falat. Mert vannak ilyenek, egyelőre töredezetten, de optimistának kell maradnunk. Egy sterilen realista rendszerrel szemben a fantázia, a víziók, a kritikai hozzáállás, vagy az optimizmus már működő energia lehet.

Érzésem szerint egy optimista tartás eléréséhez, egyes, a jelent sarkalatosan meghatározó pontok felülvizsgálata elkerülhetetlen, miszerint ezen az úton a posztmodern irónia, a cinizmus, az egyén elsőbbsége, vagy a katasztrófa-kultusz nem célravezetőek. Ahhoz, hogy kialakuljon bennünk egy azzal kapcsolatos valós hit, hogy egy új korszak reményében egymásra tudunk csatlakozni, újra rá kell eszmélnünk, hogy ha a történelemnek vége is, az elképzelhetetlen továbbra is létezik, és igenis mindig van jövő!

Mark Fridvalszki: Ad Futura, Ad Inexplorata

31st August – 29th September 2021

Opening: 31th of August from 5 to 9pm in the presence of the artist

When we think of the present, we often feel as if we were wandering in a dark forest overgrown by dense vegetation, looking for a way out to the light, toward some optimistic future. If we change perspective, leaving the ground behind, observing the events from a bird’s eye view, we notice that a thick, gray cloud appears on the skyline that seems impenetrable, covering the horizon as a spherical roof. People in different regions live their lives within this planetary dome, according to the unquestionable norms of capitalist hegemony.

The gray cloud is descending, displacing the space between the surface and itself. In this suffocating environment with no oxygen, our brain functions are slowing down. We can feel this happening and we would like to dispel the fog, but we have neither the energy nor the imagination left to rewrite the rules of the game or the chance for a breakthrough.

Thus, as we think about the possibilities of breaking through the grey clouds, we are confronted with the fact that the system, like a colorless, pungent-smelling gas, fills all space.

For a long time now, I have been desperately looking for the tools, ideas, and practices that can still break through the wall blocking our future perspectives in the hope that the “The Light of Creation” shines through. Because they exist, for now fragmented, but we must remain optimistic. Against a sterile realistic system, fantasy, visions, critical attitudes or optimism can already be a working energy.

In my opinion, in order to embrace an optimistic attitude, it is inevitable to review some of the crucial points of the present, that postmodern irony, cynicism, individualism, or doomsday cult are not expedient in this way. In order for us to develop a real belief that we can reconnect to one another in the hope of a new era, we must realize again that even if history has ended, the unimaginable still exists, and indeed there is always a future!