Csatlós Asztrid – Most elszámolok egytől tízig. Azt mondom egy… / Asztrid Csatlós – I shall now count from one to ten. I say one…

A kiállítás Szegedet és határát összekötő, végtelen horizontú földutak tranzit(nyom)vonalaira fókuszál, amelyek párhuzamos megéléseket, menekülési és megküzdési stratégiákat, narrativitást szívnak magukba szüntelenül. Csatlós Asztrid saját élményeit,szorongást kiváltó gondolatait azokon az utakon járva dolgozza fel, ahol 2015 óta emberek százai kényszerülnek menekülni éjszakánként az országukat sújtó háborúk és válságok elől. Mindebből ő már csak a menekültlét fragmentumait, elvesztett kendőket, elromlott mobiltelefonokat, szükségtelenné vált mindennapi tárgyakat tud kézbe venni. Az útjai során azonban folyamatosan változik az elhagyott holmikkal, lerobbant autókkal szervesen összeforrt “tájkép”, hiszen ezek az elemek hetente kerülnek a szeméttelepek mélyére. 

A másik, az idegen, a menekülő ember életének adaptív morzsáit keresztezi a művész saját, szimbólumokkal átszőtt nyomvonalaival, hogy aztán ezt az identitást elfedő, átmeneti zónát újból reterritorializálja, rehabilitálja a leletmentés transzformatív gesztusával. Az organikusan pulzáló, szakrális-rítikus hatású alkotásaival hozzáférhetővé teszi az emléklenyomatokat az egyéni és a kollektív emlékezet számára, ezzel pedig létrehoz a menekültek homályba vesző jelenléte, önmaga és a kiállítás jövőbeli látogatója között egy “elképzelt” közösséget. 

/A cím Lars von Trier „Europa” című filmjéből származik./

Kurátor: Szabó Annamária

Grafika: Pertics Flóra

Instagram @asztrid_csatlos /// www.astridcsatlos.com

✺ ✺ ✺

Megnyitó: 2024. 01. 09. (kedd), 18 óra

Megnyitja: Miklósvölgyi Zsolt

Megtekinthető: 2024. január 9 – február 2.
✺ ✺ ✺

Asztrid Csatlós – I shall now count from one to ten. I say one…

The exhibition focuses on the transit (trace) lines of the endless dirt roads connecting Szeged and its surrounding, which incessantly assimilate parallel experiences, strategies of escape and coping, narrativity. Astrid Csatlós processes her own experiences, her anxiety-inducing thoughts, by walking the roads where, since 2015, hundreds of people have been forced to refuge at night from the wars and crises that have hit their countries. All she can put in her hand are fragments of refugee life, lost shawls, broken mobile phones, everyday objects that have become unnecessary. But the ‘landscape’ which was one with abandoned items and broken-down cars is constantly changing as she walks, as these items are dumped in the depths of the dumps every week. 

The adaptive crumbs of the life of the other, the stranger, the refugee are intersected by the artist’s own traces, interlaced with symbols, in order to re-territorialise and rehabilitate this transitional zone, which obscures identity, through the transformative gesture of finding and salvaging. With his organically pulsating, sacral-ritual effect, she makes the memory traces accessible to individual and collective memory, thus creating an “imagined” community between the obscured presence of the refugees, herself and the future visitor of the exhibition.

/The title is from the film “Europa” by Lars von Trier./

Curator: Annamária Szabó 

Graphic Design: Flóra Pertics 

Instagram @asztrid_csatlos /// www.astridcsatlos.com

✺ ✺ ✺

Opening: 09. 01. 2024, Tuesday, 6PM

Opening speech: Zsolt Miklósvölgyi 

On view: 10. 01. – 02. 02. 2024.