2022. szeptember 6. – szeptember 23.
Megnyitó: szeptember 6. 18.00
A kiállítást megnyitja: Vékony Délia művészettörténész, filozófus
Amikor az ember fél a jövőtől, rohanó gondolatok tömegei száguldoznak a fejében, különböző képeket festve arról, hogy miért lesz nagyon nehéz az elkövetkező időkben, milyen disztópia felé rohan a világ. A gondolatok őrült táncban összefonódva váltakoznak egymással, egymást hergelik, és rövid időn belül képesek a félelemből masszív szorongást és pánikállapotot kelteni, elsodorva, és teljesen hatalmukba kerítve az embert. Ezalatt a folyamat alatt a tekintet folyamatosan befelé fordul, nézzük az őrült mozit, ami a szörnyűségekkel teli jövőnket vetíti elénk.
Milyen jól jön ilyenkor, ha valaki megkocogtatja a vállunkat, és azt mondja: „Nézd, nézd ezt a méhecskét ezen a virágon! Nézd meg nagyon közelről! Mit csinál, amikor belefeledkezve a tevékenységébe, önfeledten gyűjti a virágport?”
Enzsöly Kinga és Farkas-Pap Éva alkotásai ilyen közeli, a szorongásainkon túl mutató valóság-befogadásra hívják meg a nézőt. Állatok és organikus motívumok segítségével teszik ezt, méhecskék, ganajtúrók, darázsfészek-formák sorakoznak a kiállításon. A finom akvarell kompozíciókban megjelenő élőlények önfeledten, a tevékenységükben elmélyülve, játékosan és időtlenül teszik a dolgukat, kívül helyezik magukat minden szorongató jövő-koncepción. A beton, műgyanta, arany anyagokba ágyazott darázsfészek-formák egyrészt aggasztóan hatnak a disztópikus, antropocén korán túli elpusztított tájban, viszont ugyanakkor egy új élet lehetőségével is kecsegtetnek. A relief tájképeken a hegy belsejében forrongó arany láva egy új, a pusztulás utáni, vagy azzal párhuzamos élet reményét sugallja, ami a nehézségeken túl ránk vár.
Enzsöly Kinga (1982) a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett 2005-ben. Alkotásai a város és természet találkozási pontjain, közös határterületein születnek meg, ezen belül is leginkább az emberi élet párhuzamai érdeklik a növény- és állatvilággal, vagy a természeti jelenségekkel. Műveinek középpontjába olyan fogalmak kerülnek, mint az elmúlás, hiány, változás-változatlanság, társadalom, generációváltás, személyes-személytelen. 2008 óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja. Jelenleg Budapesten és Győrben alkot.
Farkas-Pap Éva (1980) szobrászként végzett 2007-ben, Farkas Ádám osztályán, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Figyelmének középpontjában a bennünk és körülöttünk keletkező hiányok, sérülések állnak, ugyanakkor a gyógyulás módjainak keresése is. Ennek megmutatására természeti formákat helyez új kontextusba, meglepő anyagtársítások alkalmazásával idézi meg az emberi civilizáció termékeit. Legújabb munkái betonobjektek, fogászati műgyanta, porcelán és arany kiegészítésekkel. Jelenleg Győrben él, 2015 óta a FISE tagja.
A kiállításhoz katalógus készül az NKA támogatásával.
A katalógus grafikusa: Nemes Péter
Külön köszönet: NKA, Torula Művésztér